Renoir a Franciaország középső részén elhelyezkedő Limoges-ban, hétgyermekes családban született. Mindössze öt éves volt, amikor a francia fővárosba, Párizsba költöztek. Jóllehet kiváló rajzkészsége mellett Renoir nagyon tehetséges énekesnek is bizonyult, a család anyagi nehézségei miatt azonban hamar abba kellett hagynia tanulmányait és egy porcelánfestő műhelyben kezdett el dolgozni. Viszonylag későn, huszonegy éves korában iratkozott be az École des Beaux Arts (Képzőművészeti Főiskola) rajz- és művészeti anatómia tanfolyamára.

Mindössze két évvel később, 1874-ben Renoir már részt vett az impresszionisták első, párizsi kiállításán. Ezt követően több alkalommal is kiállított az impresszionistákkal, de fokozatosan eltávolodott tőlük. Elsősorban olaszországi utazásának és az ottani művészet megismerésének következtében a klasszikusabb ábrázolásmód felé fordult. Utolsó nagy festői korszakát késői periódusnak szokás nevezni, az ekkortájt készült műveken visszaköszön az impresszionista Renoir lágy formák és vibráló színek iránti szeretete is.

Renoir nagyon szeretett festeni, valódi örömöt talált az alkotásban. Ez a festési kedv életének utolsó szakaszában sem hagyta el, jóllehet komoly mozgási nehézségektől szenvedett: keze olyannyira lebénult, hogy az ecsetet csak a kézfejéhez kötözve tudta használni.